Tekintetes Igazgatoság! A legczifrább szavaknak sincs hitele ott, hol tények bizonyitnak ellenkezőt. Hogy kormányunk mostani rendszere a magyar nemzetiség igényeivel és érdekeivel szemközt áll, azt a legvakabb is észreveheti. Nemzetiségünk nekünk magyaroknak pedig becsesb, mint a föld bármily kincse söt életünk. A magyar romok közt, a nemzetnek eléggé nem bámulható életerején kivül, szeplőtlen már majdnem […]
Tekintetes Igazgatoság!
A legczifrább szavaknak sincs hitele ott, hol tények bizonyitnak ellenkezőt.
Hogy kormányunk mostani rendszere a magyar nemzetiség igényeivel és érdekeivel szemközt áll, azt a legvakabb is észreveheti. Nemzetiségünk nekünk magyaroknak pedig becsesb, mint a föld bármily kincse söt életünk.
A magyar romok közt, a nemzetnek eléggé nem bámulható életerején kivül, szeplőtlen már majdnem csupán az Akademia mutat arra, miszerint nemzetünk kioltva még nincs.
’S most még ezen utolsó igazán magyar intézet is ki legyen sarkábul forgatva? Fájdalom igen! Mert hiszen az akademiai alapszabályok minap leérkezett megváltoztatása, legalább saját lelki szemem elött, nem egyéb és nem kevesebb, mint oly döfés mely könnyen halálra vezet.[a]
Kimagyarázhatlan lelki kinoktul gyötörve, egészen elvérzett szivvel, félig temetve — ily aggasztó körülmények közt – kérdem, valljon a magyar Akademia tekintetében én mit müveljek mit tegyek – – – én, ki dicső eldődeink utmutatását hü kegyelettel felfogván, szerencsés voltam 1825-ben ujra és sikerrel megpenditeni honi nyelvünk magasbra állitását[b] – — sikerrel mondom, és jobb sikerrel mint ők, mert a mély felfogás ugyan sajátuk, ‒ de nékem elégséges pénz vagyon is jutott osztályrészül, – mely nélkül fájdalom a legmagasztosb is oly gyakran parlagon hever!
Hallgassak e midőn tapasztalni vagyok kénytelen, hogy azon nemes csira eltiportatik, mely tényezőként szinte arra vala szolgálandó miszerint a magyar — kinek életrevalóságát, tavaszi korát, halálos kinjai után és jelen veszedelmei közt még ma is ezer jelenet bizonyitja — sajátszerüleg minden hátramaradásibul kibontakozva az emberiség diszére, az osztrák közbirodalom legbiztosb talpkövét ‘s a fejedelmi szék rendithetlen sarkalatát képezze alkossa. Kérdem még fel se jajduljak, mikor látni vagyok kénytelen, én — kinek baja nem a homályos de az igen is tiszta és minden ámitás nélküli látás — hogy dicső fejedelmi családunk, mint valami baligézet által félrevezetve, népeinek épen leg ‒ életre – valóbbját, mely fiatalságánál és ketté törhetlen zománczánál fogva leg dicsöbb kifejlésre képes, nem csak kellő figyelemre nem méltatja, sőt azt sajátságaibul kivetkeztetni – – elzsibbasztani engedi — és e’kép ugy szóllván saját maga alatt vágja el a fát!
A Tekintetes Akademiára bizni az ügy eldöntését — a mennyiben alapitó állásomnál fogva ahoz nekem is van szollásom — noha legnagyobb tisztelettel viseltetem mind testületileg mind egyénileg iránta — nem kivánom, nem akarom, nem fogom; mert mig fejem vállaim közt áll, velőm el nem olvadt, és szemem világát a halál köde nem oltja ki, — mind addig arrul mihez jogom van, minden tanácsot szivesen és köszönettel fogadván[1] — utóljára is bizony csak saját magam fogok határozni. ’S ugyan is:
Én ugy vagyok meggyőződve, hogy felséges Urunk, a fénykörülsugárzott Ferencz Josef Császár, előbb utóbb de elvégre bizonyosan át fogja[2] látni, hogy a czélba vett amalgamizátioja[c] és németesitése a közbirodalmi népeknek nem egyéb mint a mostani állam férfiak észficzamlott theoriaja és keserű önmystificatio;[d] hogy számos tán leg több népei – – – ha egyszer zivatarra kelnek az idők mi alkalmasint nem igen fog késni, kifelé gravitálnak, mig a magyarnak nincs a Világon rokona, ’s nincs más hazája, mint a négy folyam közti, és a három hegy alatti alkotmányos paradicsom – ‒ hogy ehez képest a magyar: jó létét, szerencséjét, boldogságát egyedűl dynastialis és törvényes királyának védpaizsa alatt remélheti, keresi lelheti ‒ ‒ és hogy ennél fogva a felséges Császár nem csak nem fogja türni — ha majd egyszer a legközelebbi sikeretlen kisérletek az állam részérül, mellyek az összes közbirodalmat a leg problematikusabb helyzetbe süllyeszték, kellöleg felvilágositandják lelkét, és untatni kezdendik legmagasb úri kedélyét – – nem csak nem fogja türni mondom, ha majd ezen idő beáll, mirül én[3] sehogy sem tudok kételkedni, ‘hogy azon nemzetet gyengitsék, gyilkolják, olvasszák, melyel lovagi fejedelem,2 kit szeret “madarat fogathat” és mely ‘Érte’ ha kifejlésének, becsületének, dicsösségének nem engedi utját állni, söt ily kincseknek hü pártólója, utolsó csep vérét kiontani mindig kész volt, és mai nap is minden pillanatban kész volna – – és kész lessz.
Én azt szeretem hinni, fiatal fejedelmünk – – – ha látni és hallani akar és egyedül saját velejének tanácsát követendi, és egyedül saját szive sugalása után indul ‒ bizony mondom, Magyarország tekintetében még Corvin dicső korát is homályba állitandja!
Igy látván a jövendöt, és bizván a mennyei végzésben, mely Nemzeteket valamint fejedelmeket is hibáikért büntet ugyan, de valamint lelkes népeket meggyilkolni nem enged, ugy tiszta erényü Uralkodókat is elvégre bizonyosan legvilágosb malasztjával megáld: “Én – mi személyemet és alapitói jogomat illeti – a megváltoztatott alapszabályokat, melyekkel kezdettűl végig leg kevesebbé sem tudok megbarátkozni, ha nincs menekűlés, ’s azokat parancsként csak ugyan el kell fogadni – vérző szivvel3 de lecsépelhetlen kedélyel, – minden legkisebb megjegyzés nélkűl – elfogadom.
Egyszersmind azonban ünnepélyes ovást teszek, hogy a “Justum ac tenacem propositi virum”[e] dicső elve szerint, én a haza oltárára tett áldozatomnak kamatját azon pillanattul kezdve fizetni nem fogom, ha tapasztalni volnék kénytelen, hogy adományom de facto[f] – mert hiszen szép szavakra és igéretekre bizony én nem adok semmit is – más vágásba szoritatnék mint az — mely a magyar Akademia eredeti czéljával tökéletesen1 megegyez, és mely Nemzet és fejedelem közti törvény által megerősitetvén fel is szenteltetett; mely szándékom szerint, tudom örököseim is becsületesen és hiven eljárandnak, mikor aztán – ha ezen szomorú eset bizodalom és minden jó remény daczára, tán még is bekövetkeznék, – én valamint örököseim, az alapító levél értelmében,[g] járulékunkat2 a megmérgezett magyar Akademiátul elvonván, valami más hazai czélra forditandjuk, mely czélt azonban saját magunk tüzendjük ki, e foglalatosságtul mindenki mást határozottan felmentvén. És e tekintetben csak anyagi erőnek fogunk engedni.
A Tekintetes Igazgatoságnak
hű szolgája
G.[4] Széchenyi István
Felső Döbling No 163
Novemb. 6ikán 1858[h]
[1] Utólag beszúrva.
[2] Javított szó.
[3] Törölve egy szó.
[4] Gróf
[a] A kormányzat által módosított alapszabályok értelmében az Akadémia megszűnt a magyar nemzet kiemelt intézménye lenni, eltörölte a magyar nyelv kizárólagosságát is. (Az új alapszabályt közli: Kónya 1994, 102–111.) Széchenyi Dessewffy Emiltől és Eötvös Józseftől folyamatosan értesült az alapszabályt illető fejleményekről, ahogy arról is, hogy a Társaság küldöttsége kedvezőtlen fogadtatásban részesült az uralkodónál. Ezt követően határozta el, hogy magához a Társasághoz fordul. Lásd Dessewffy Emil és Eötvös József Széchenyi Istvánnak 1858. május 4-én illetve augusztus 2-án írt levelét. Közli: Czinege 2024b 140–143. Bővebben: Bártfai 1929. 23–32., Czinege 2024a 37–38.
[b] Utalás a Magyar Tudós Társaság alapítására, amely Széchenyi 1825. november 3-i kerületi ülésen tartott beszédével vette kezdetét.
[c] Összeolvasztása.
[d] Önáltatás.
[e] Horatiustól származó idézet: „Igaz s kitartó, hűszívű férfiút” (Bede Anna fordítása)
[f] Latin: tényszerűen.
[g] MNL OL N. 36. Lad. A. NB. Academia. No. 1.
[h] A levélhez mellékelve a német nyelvű fordítás. További fogalmazványok, egykorú másolatok: MNL OL P 625 B No. 86. és 89. (november 3-i dátummal), MTA KIK Kt K 193/4–9. Az MNL OL D 283. E tételben Széchenyi levelének magyar nyelvű fogalmazványa (f. 90–103.) és német nyelvű tisztázata (f. 104–114.) is megtalálható.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István a Magyar Tudományos Akadémiának, Döbling, 1858. november 6. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.