Hertelendy György

Tek.¹ Első Al Ispány Ur!

Különössen tisztelt Nagy Jó Uram!

Örömmel vettem Tisztelt Első Al Ispány Urnak a’ leg közelebb elmult 1825^dik Esztendei Karátson havának 30^dik napjárol hozzám küldött hivatalos levelét,^a melly által nékem által küldeni méltoztatott Tek.¹ Ns.² Zala Vármegyének az erant hozott végzéssét, hogy azon fényes Deputationak, melly Nagy Méltsgu Gróf Illésházi István^b (Fisc)³Ö Excellentiájának, kit is Ö Felsége az Ország Zászlósi közé Fő Asztalnoki Méltóságra felemelni méltóztatott, ezen Ns.² Megye örvendező érzésseit, s’ szives ohajtásait ki jelentené, én is egyik Tagjáva ki neveztettem. – Hogy Tek.¹ Ns.² Zala Vármegye ezen diszes foglalatosságban engemet is részesitett, annál nagyobb örömmel fogadtam, minthogy most tisztelt a’ Hazának, e’ Királyunknak tett valodi érdemektől tündöklő Méltóságnak én is igaz tisztelője vagyok. — Ki egyébbaránt betses szivességébe ajánlott tisztelettel maradok. – Posonban Febr. 15^én 1826.^c

1 Tekintetes

2 Nemes

3 Fiscalis, latin: jogi végzettségű vezető tisztviselő

a Az említett levél: Hertelendí György Széchenyi Istvánnak Zalaegerszeg, 1825. december 30., lelőhely: DM Lsz. 28-17.570.

b Illésházi Illésházy István gróf (1762‒1838) katonatiszt és politikus. Az 1797-es Napóleon elleni nemesi felkelés ezredese, 1800-tól Trencsén és Liptó vármegyék örökös főispánja. Erről a hivataláról azonban 1822-ben tiltakozva a fennálló rendszer ellen lemondott. 1825-től haláláig királyi étekfogómester volt. 1830-ban tagja lett a Magyar Tudós Társaság igazgatótanácsának. Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet A‒K Főszerk.: Kenyeres Ágnes. Budapest, 1967. 772.

c Protocollum Correspondiarum pro anno 1826, amely tartalmazza Széchenyi 1826. február 15. és június 19. között Hertelendy Györgyhöz, Bereg, Somogy, Sopron és Zala vármegyékhez intézett leveleinek fogalmazványait, amelyekben az akadémiai felajánlását üdvözlő levelekre válaszol.