Liebenberg János

Kedves Director Ur! Többszöri értekezésünknél fogva abban gondolom megállapodtunk, hogy Jószágaimban olly változásokat ’s jobbításokat tehetünk, mellyek által értékem jóval magasabbra emeltetni fog, a’ nélkül, hogy a’ Jobbágyság károsodna; – egy szóval, hogy a’ mi helyheztetésünkben mind a’ két rész nyerhet, ’s nem szükség hogy egy résznek nyeresége más résznek kárábul folyjon.

Director Ur tudja, hogy melly terhek vannak Vállaimon, ’s hogy annál fogva Birtokom nagy csorbulást nem szenvedhet. Tudja más oldalrul, hogy mennyire tisztelem, ’s mennyire tartom szentnek azt, a’ mi a’ Jobbágyé, ’s hogy mennyire van szívemen az Ő jóvoltoknak ’s gyarapodásoknak előmozdítása.

A’ Katonai Rendet elhagyván^a mind szorosabban ’s jobban fogok Gazdaságom után nézni, és józan Intézetek ’s a’ mennyire lehet bölcs rendelések által a’ Jobbágyaim ’s Magam hasznát fogom előmozdítani iparkodni.

Mindezeknek következésében azt kivánom, hogy a’ Nagy Czenki Helység lakosaival e’ következendő egyezés nevemben végre hajtassék, u. m:¹

1^o Az egész határ osztassák két részre, ugy hogy az Uraság a’ felosztás után semminémü Marháit a’ parasztság részére – és viszont a’ parasztság a’ marháit az Uraság részére ne hajthassa.

2^o Legyen a’ parasztságé a’ határnak nagyobb s’ termékenyebb része.

3^o Adattassanak ki a’ Census földek^b több esztendőkre, hogy azokat a’ Jobbágy bátran használhassa.

4^o A’ Jobbágyságnak része legyen ügyesen ’s czélarányosan felosztva, ugy, hogy egy Tábla Őszi, a’ másikba Tavaszi, a’ harmadik Táblának egy részében pedig Lóher a’ Jobbágyság Vonyós marhái számára vettethessék.

5^o A’ Düllők ’s földek ormai, nem külömben az utak mellett ’s rossz földeken a’ Jobbágyság szederfákat ültethessen, mellyek Kertészem által ingyen szolgáltassanak ki.

6^o Az Erdők ’s Rétek maradjanak meg, mint eddig.

És ezek a’ kivánságomnak fő vonásai.

Tudom, hogy a’ Jobbágyság illy Változásoktul tart ’s fél; mert, valjuk meg igazán, az Uraságok közönségesen a’ Jobbágyok kára által keresik Jövedelmeiknek felemelését; de én olly szembetünően akarom a’ Jobbágyság hasznát eszközölni, hogy Director Ur őket ezen uj elrendeltetésre könnyen birhassa.

Vegyük tehát mi a’ határnak rosszabb részét, az az a’ Kövecses Mezőt, és a’ Sárvári utra düllőnek napkeleti részét, a’ Jobbágyoknak pedig adjuk által az egész Gurundi Mezőt, és a’ Mi a’ Vizállói mezőbül a’ Sárvári uttul Napnyugotra van. Igy nékiek a’ határnak nagyobb ’s jobb része jut, a’ mi által ők gyarapodni fognak; mi pedig dupláztassuk az industriat, mellyet az által könnyebben tehetünk, hogy concentrálva leszünk.

Tudom, hogy Director Ur és a’ többi Tisztjeim ezen Planumomat nem fogják szívesen elfogadni, mert mint már többször mondák a’ legjobb Allodialis földeim^c oda engedtetése által a’ Jövedelmeim csorbulását látják, ’s azt hiszik, hogy csak számos esztendők leforgása után fog a’ vesztesség helyre ütődni. Én nem kétlem egy cseppet sem, hogy ebben igazok van. Ám de legyen! Neveljük az industriát, ha egy kis kárunkkal esne is. Adjunk példát, hogy az Országban kiki nem csak megélhessen, hanem gyarapodhasson is. Törekedjünk inkább a’ közjóra, mint csak a’ magunk haszna elérésére. És ha nem csalódom ’előbb utóbb bizonyosabban fel fogjuk találni Önhasznunkat, ha a’ közjót előmozdítjuk, mint ha csak kirekesztőleg a’ magunk dolgainkra ügyelnénk,.

Telyesítse tehát kivánságomat, akaratomat. Beszéljen a’ Plébános Urral, kinek igazság szeretete ’s józan belátása előttünk esmeretes, értekezzen a’ Jobbágyokkal, ’s nem ugy mint Főbbség, hanem inkább ugy mint tanácsadó jóakaró; tudom hogy könnyen rá fogja birhatni a’ kivánságomra, mert mai világban csak ugyan ki ki esmeri a’ maga hasznát, és ritka az az ember, a’ ki át nem látja azt, a’ mi olly világos, mint kétszer kettő négy. Távul legyen minden íjesztés, fenyegetés vagy erőszak. Én annyira becsülöm minden embernek természeti szabadságát, hogy még azt sem tartom helyesnek ’Valakit nagyobb szerencséjén, nagyobb boldogságára kényszeríteni.

Ha ezen egyezés végbe ment, a’ min nem kételkedem, tegye meg a’ rendeléseket, hogy jövő esztendőre az Uj Major építéséhez kezdhessünk, mert birkáim számát jóval nagyobbra emelni kivánom, ’s ezeknek szükséges a’ hely.

Ha pedig mindazáltal a’ Jobbágyság kivánságomra nem állana, ’s inkább szereti, hogy ugy mint eddig minden zavarban maradjon, és Ő számosabb marháim által, mellyek naprul napra nőni fognak, minden Legelőjébül kiszoríttassék, azt se bánom ’Volenti non fit injuria.’² De akkor más helyrül kell gondoskodni, hogy hová építsük az Uj Majort. Errül tegyen Planumot, ’s nem külömben, hogy jövendőben a’ Census földeinket, mellyek nem sokára a’ kezünkre jönnek, hogy fogjuk használni? Kiadjuk e megint, magunk munkáljuk e, vagy hogyan?

Mind ezekrül kérek bövb Jelentést, ’s avval fejezem bé Levelemet, hogy még egyszer arra emlékeztetem ’s intem ’hogy a’ Jobbágyság valódi haszna legyen szeme előtt, ’s hogy annak tudatlanságát ’s előitéleteit csak halkal ’s Atyai szelídséggel czáfolja meg, világosítsa fel.

Addig is jó egészséget, erőt ’s lelki vidámságot kivánván.

Költ Czenken November 8-kán 1828.

1 ugy mint

2 Latin: nem törvénytelenség, amit valaki maga akar.

a Széchenyi 1826. február 15-én adta be kérelmét a hadseregből való kilépésre.

b A cenzuális föld olyan allodiális föld, melyet annak tulajdonosa állandó összegű pénzszolgáltatás fejében lakhatás vagy gazdálkodás céljából ideiglenesen másnak átengedett.

c Az allodiális birtok a földesúr saját kezelésében lévő birtokrész, amelynek művelése a jobbágyok robotmunkája révén ment végbe.