Berzsenyi Dániel

Édes Berzsenyim![a]

Nagyra tisztelt Hazámfia és Honunk valódi Disze!

Nem mondhatom ismeretlen váloszolok Aug. 15^kén irt becses soraira,[b] mellyeket nehány nap előtt találtam csak Czenki jószágomon. Ismerem, és mondhatom, ugyan jól Nemzetem azon dicső Lantosát, kivel más nemzet kérkedne; ha nem is látám soha, is, – annál többet érzettem, vágytam, és nem ritkán felemelkedtem Véle dicsőbb hazákba, a’ hol gúny, irigység, ellenségeskedés Idegen! Ön-érzéssel, mondhatom, ”Rokonok vagyunk.” —

Gróf Mailáth Jánoshoz[c] szólló Ódáját nagyra becsülöm,[d] és ugyan jól tetszik; de béfejezését minden esetre változtatni kell, ha sajtó alá bocsátatna, vagy mint itt rebesgetik, az 1831^iki Aurorába[e] felvétetne. —

És itt engedjen nyilt szívvel beszélnem, és mint practicus ember practicus Férfihoz szóllnom. — Gróf Sándorral[fvi] való összehasonlitás[1] legártalmasabb; a’ rám ruházott név pedig T. I.[2] a’ diadal fia¹ legnevetségesebb következéseket fog szülni. Sándor előre tudta, nyerni nem fog; – mert lova nem olly sebes vala, mint az enyim,[g] és csak nagy nehezen birtuk rá, hogy lovagoljon, és szinte meg is bánta, mert az otromba ’s tudatlan Pesti nép azt jó lovagnak tartja ect. ect. a’ ki nyér, azt pedig bolondnak, ki hátramarad, — noha nem ritkán a’ sebesebb lovon ül a’ tudatlan és győz, – az igen ügyes ’s eszes pedig hátramarad. — És igy, ha nem akarjuk, kisded ültetéseim hervadását kevés évek után tapasztalni, Istenért ne sértsük az ember természetébe belenőtt kis hiuságokat, mellyek a’ szebb lelküekben sokszor csudát művelnek, – közönségesen pedig elkeseritik ’s. a. t.

Már a’ Manuscriptum[3] is sokat ártott nekem utóbbi czéljaim elérése végett; – ’s hát ha még kinyomtattnák ? — Berzsenyi pedig ártani, — előretörekedésimben gátot vonni bizony nem akart, ’s nem kiván. Eztet tehát kérem édes Hazámfia, – egészen hadjuk el.[h] —

A’ mi pedig szegény[4] elsovánodott sárga személlyemet illeti, – ifju abban a’ Lélek és erős, de tokja annál hitványabb. És egy olly országban, mellyben csak kevés évek előtt – és sok helyen még most is – a’ testnek és nem ritkán a’ hasnak köszönte némelly Vice–Ispány ’s a’ t. választatását ’s tekintetét, és szinte csak az izmos, erős ’s jól hizlaltra illett ”A’ derék ember”¹ nevezet, éppen olly nevetségesé és gúny tárgyává lehet ollyan valaki, mint én ’a’ diadal fi’¹ titulussal, mint Leiptzigi ütközet után inkább Kaczajra, mint szánakozásra gerjesztett egy sinlődő Franczia katona, kiben alig vala élet, ’s reszketve ’s bágyadtan azt felelé kérdezőinek, kik tudakolák, milly Ezred tagja legyen, ”Én, Urak, a’ halhatatlanok¹ Legiójához tartozom.” (tudva van, hogy Napoleon állitott La Légion des Immortelles)

És ha látna édes Berzsenyim, milly gyengén lakik, – kivált most Török–országi utam után – lelkem lankadó testemben, maga is boszonkodna, ha némelly ellenségim, kik azt mindjárt felfognák nevetségessé tételem végett,¹ mindenütt a’ hol látnak, azt hallatnák ”Ime nézd itt mozog a’ diadal fia.’¹

És igy ha csak egy kevessé szeret, ’s ártani nem akar ”Nyomja el, ha lehet, még emlékezetét is a’ diadal fiának.¹

Ezeken kivül még azon négy verset sem kedvellem, ha igazán szóllni szabad, mellyek igy kezdődnek.

„Isten fiakként nyitva Olympiát etc. etc.

Én ezeket t. i.² lovak tenyésztését, versenfutást ’s. a. t. minden erővel¹ le akarom vonni az egekből — mert nem az, igazi hazájok, igen kellemetlen istálló szagok végett. — Gazdaságbeli Tárgyak; óhajtásom pedig az ”Földieimet jobb Calculistákká nevelnem, ~~ mert ennek hija és hogy mindegyben vagy a’ levegőben nyargalunk, ’s képzeletekkel jól lakunk, vagy tehetségünkön túl költünk — azon következéseket szülte, hogy egészen elszegényedtünk, – se ut, se hid etc. hazánkban nincs. – A’ szegénység pedig, mint a’ tapasztalás mutatja elaljadás, tudatlanság ’s szolgaság rokona!

Legyen arrul meggyőződve, édes Berzsenyim, nálomnál nagyobb tisztelője nincs, — és éljen addig is, míg meglátjuk egymást, — a’ mit már igen igen régen óhajtok – békében ’s boldogul

Pozsonban November 7^kén 1830.

---

[1] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.

[2] tudni illik

[3] Latin: kézirat.

[4] Törölve egy szó.

---

[a] Berzsenyi Dániel (1776–1836) költő, 1830. november 7-én a Magyar Tudós Társaság vidéki rendes tagjává választották.

[b] Berzsenyi Dániel Széchenyi Istvánnak, 1830. augusztus 15. MTA KIK Kt K 202/128–129. Berzsenyi leveléhez mellékelte a Majláth Jánoshoz írt Ódát is.

[c] Mailáth János (1786–1855) történetíró, publicista, költő. Berzsenyi néhány versét németre fordította.

[d] Berzsenyi Dániel: Gróf Mailáth Jánoshoz. (1830)

[e] Az Aurora Kisfaludy Károly (1788‒1830), majd Bajza József (1804‒1858) költők által szerkesztett irodalmi zsebkönyv volt, ami 1821 és 1837 között jelent meg.

[f] Sándor Móric gróf (1805‒1878) császári királyi kamarás, híres lovas („ördöglovas”), 1835-ben Metternich kancellár lányát vette feleségül.

[g] Az 1830. június 3-án tartott pesti lóversenyen Sándor Móric Trull nevű lova alulmaradt Széchenyi Estrella nevű lovával szemben. SzIN 4. 45–46.

[h] Berzsenyi Széchenyi kérésére végül megváltoztatta az óda szövegét, amely ebben a formában 1842-ben jelent meg. Kovács–Körmendy–Mázi–Oplatka 114. 6. lábjegyzet

Ajánlott hivatkozás:

Széchenyi István Berzsenyi Dánielnek, Pozsony, 1830. november 7. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit