Nagyságos kir.[1] Tanácsos és Tekintetes Első Al-Ispány ur,[a] A’[2] Nagyságos[3] Urnak e’ folyó hónap 7ikén költ igen becses ’s mondhatom váratlan sorai[b] legkellemesbé leptek meg. Legyen ez okbul legelső kötelességem is, azokért őszinte háladatomat minél előbb bebizonyítnom; melly kötelességnél édesbet valóban nem ismerek, mert mi lehetne érző kebelnek drágább és óhajthatóbb, mint köszönettel viszonozni mindenek […]
Nagyságos kir.[1] Tanácsos és
Tekintetes Első Al-Ispány ur,[a]
A’[2] Nagyságos[3] Urnak e’ folyó hónap 7ikén költ igen becses ’s mondhatom váratlan sorai[b] legkellemesbé leptek meg. Legyen ez okbul legelső kötelességem is, azokért őszinte háladatomat minél előbb bebizonyítnom; melly kötelességnél édesbet valóban nem ismerek, mert mi lehetne érző kebelnek drágább és óhajthatóbb, mint köszönettel viszonozni mindenek fölött tisztelt Honfi-Társinak megbecsülését, megtisztelését.
Kész vagyok hitemet letenni, akárhol akármikor méltóztatik velem parancsolni Nemes Árva vármegyének tisztelt Közönsége. De megvallom, hely szinén, a’ Tekintetes Rendek közepette sokkal édesben esnék lelkemnek, ’s annyi időt, ha nem is ez év folytában, a’ jövőben csak lelendek: megjelenni ott, hol mint tapasztalni szerencsém van, Jóakaróim, engedékeny Itélőim száma nagyobb, mint eddig elé érdemlém, ’s reményleni bátorkodtam vala. Ezen kis késedelem által igaz, több ideig maradandok eskütlen birája Árvának; de eskütlen csak a’ formára, mert régóta letettem legszentebb eskűm Honunk javára, diszére, mennyire azt a’ halandók leggyarlóbbika csekély ereje szerint eszközölheti, ’s így midőn Árvának völgyei és bérczei is részesűlnek eskűm szellemében, a’ hit idejének egy kis hátratételével egyszersmind azon nagy jutalmat aratandom: személyes tiszteletemet tehetni és szóval jelenthetni ki legforróbb köszönetemet mind azoknak, kik engem annyi kegyekben részesítni érdemesnek tartottak. Addig is azonban mig azon ohajtott napom elérkezik, mellyben a’ Tekintetes Karok – és Rendeknek személyesen hódolhatok, méltóztassék kérem a’2 Nagyságos3 ur a’ tisztelt Rendeknél mélyen érzett hálám tolmácsa lenni, ’s engem eddigi becses indulatiban megtartani, ki valódi tisztelettel maradok
A’ Nagyságos és3 Tekintetes Első Al-Ispány urnak
legkészebb és leghűbb szolgája
Széchenyi István
S.[4] Pest, August 22, 1835
[1] királyi
[2] Törölve egy szó.
[3] Utólag beszúrva.
[4] Oldalra jegyezve.
[a] Abaffy Vendel (1769–1843) 1820-tól királyi udvari tanácsos, Árva vármegye első alispánja (1813–1836), országgyűlési követe az 1825–27. évi diétán.
[b] A levél nem ismert.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Abaffy Vendel, Pest, 1835. augusztus 22. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.