Nagy Méltóságú Püspök Úr,[a] különösen tisztelt Uram, Ez évi tavaszelő 22ikerül hozzám irányzott becses sorait[b] a Pécsi Püspökség idei névkönyvével együtt szerencsém vala tegnap kezeimhez vennem. Legelső alkalommal átadandom azt a magyar tudós Társaságnak, melly számára vala küldve az; de addig is sietek kötelességem szerint az egész Társulat háláját Kegyelmes Uramnak irántunki szives indulatáért ezennel […]
Nagy Méltóságú Püspök Úr,[a]
különösen tisztelt Uram,
Ez évi tavaszelő 22ikerül hozzám irányzott becses sorait[b] a Pécsi Püspökség idei névkönyvével együtt szerencsém vala tegnap kezeimhez vennem. Legelső alkalommal átadandom azt a magyar tudós Társaságnak, melly számára vala küldve az; de addig is sietek kötelességem szerint az egész Társulat háláját Kegyelmes Uramnak irántunki szives indulatáért ezennel kijelenteni. Isten áldja a kegyelmes Urat és engedje, hogy szép lelke és munkás élete gyümölcseit sok évekig élvezhesse fejledező de sokban még annyira hátra maradt anya földünk.
Egy kicsiség van azonban, mi valami — jóllehet igen parányi — tövisként bökdösi érzetimet. Tán ki fog nevetni Kegyelmes Uram, vagy szük keblünek tartani, ha megvallom mi az. Ez azonban mindegy, és én azt hiszem, legjobb ha őszintén meggyónom. Feloldozásért, ha vétkezném, előre esedezem.
Nem vagyok fukar. De más részrül egy garast sem vetek a Dunába, mert ott semmi haszna; midőn átlátom sőt mennyire kis köröm engedi, tanitom is, hogy ott hol felebarátunkrul forog kérdés, bőkezüség az erény és nem az ellenkező. Kegyelmes Uramnak ajándékáért – mert az postán jött ‒ 4 ft.[1] 40 kr.[2] pengőben kellett fizetni! Már pedig a tudós Társaság pénztára a sok rossz fizetőknél fogva, — mellyekben szegény Honunk tán minden nemzetek fölött bövelkedik, nem leg fényesb állapotban létez, a 4 ft.1 40 kr.2 pengő postabér pedig semmi haszonnal ugy párolgott el, mint például szesze a vásárra fuvarozott rossz hordóbani égett bornak, melly út közben egy harmadával gyengült. — Ha a tisztelt Pécsi Megye Névkönyvét nem lehetne ide szállitatni más alkalommal mint postán, valóban egy szót sem szóllok, sőt tiz annyi költsegre is kész vagyok. Amde annyi mód van egy kis könyvecsket Pécsrül Pestre szállitatni, kivált ha annak beküldése nincs szorosan idöhez kötve, hogy az egy körmöczi aranynál többet t. i.[3] 4 ft.1 40 kr.2 pengőt valóban igen sajnálom. Bocsánat igen tisztelt Kegyelmes Uram; de tudom, nem veszi rossz néven, ha én — kivált mint félig meddigi sáfárja a magyar tudós Társaságnak — e kis esetet nyiltan felhozni bátorkodtam, melly nagy uri figyelmét elkerülé, minél nincs természetesb annyi fontos foglalatosságai közt.
Az „adde parum modico & &”[c] felette józan tana szerint azt hiszem, csak kötelességemet teljesítém; mert jóllehet 4 ft.1 40 kr.2 nem sok, azért mégis figyelembe veendő, minthogy több illy kicsi szám végre tőkét alkot; minél fogva jól is tartja az angol példabeszéd, melly körül belül igy foly: „Vigyáz a garasokra, a forintok majd magok vigyáznak magokra.”
Áldás Kegyelmes Uram minden müveire! ha pedig a jövő évi Névkönyvvel ismét megajándékozza Nagyméltóságod a tudós Társaságot — miért alázattal esedezem, kegyeskedjék azt adandó magány alkalommal valamelly megbizottja által eszközölni, ki azt hozná személyesen Academiank teremébe, s pedig tán heti üléseinkkor; hadd tapasztalja személyesen, mennyire tisztelik körünkben a Nagyméltóságú Pécsi Püspököt és legyen aztán szószóllónk, hogy Nagyméltóságod e honi intézetet tovább is kegyeiben is megtartsa.
Többire legőszintébb tisztelettel maradok
Kegyelmes Uramnak, mélyen tisztelt lelki pásztoromnak
Pest aprilis 5. 1842.
leghűbb báránya
[1] forint
[2] krajcár
[3] tudni illik
[4] Gróf
[a] Scitovszky János (1785‒1866) 1827-től rozsnyói, 1838-tól pécsi püspök,1849-től esztergomi érsek. 1853-tól az Akadémia igazgatótanácsának tagja.
[b] A levél nem ismert.
[c] Latin közmondás: Adde parum … modico magnum cumulabis acervum. ‒ Adj még hozzá keveset … idővel nagy anyagot fogsz felhalmozni.
[d] A levél saját kezű fogalmazványa: MTA KIK Kt K 198/48.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Scitovszky Jánosnak, Pest, 1842. április 5. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.