Gróf Pálffy Móricz,[a] az általa “hazánk nepesítése tárgyában” kitüzött pályakérdésre beérkezendő munkáknak tudós szakértők által lehető legjobban megbirálása végett azt ohajtván:[b] hogy báró Vay Miklós[c] ő nagyméltósága mint a biráló választmány elnöke által kinevezendő három publicistához mind a m.[1] Academia, mind a gazdasági egyesület részérül hasonló számu biráló tagok neveztessenek ki; ‒ e méltányos ohajtásának […]
Gróf Pálffy Móricz,[a] az általa “hazánk nepesítése tárgyában” kitüzött pályakérdésre beérkezendő munkáknak tudós szakértők által lehető legjobban megbirálása végett azt ohajtván:[b] hogy báró Vay Miklós[c] ő nagyméltósága mint a biráló választmány elnöke által kinevezendő három publicistához mind a m.[1] Academia, mind a gazdasági egyesület részérül hasonló számu biráló tagok neveztessenek ki; ‒ e méltányos ohajtásának megfelelni sietve ezennel a végre keresem meg Önt: hogy a pályakérdést kitüző gróf ezen kivánatát az Academia gyülésében előadván,[d] a biráló választmányhoz kinevezendő három szakértő tag névjegyzékét báró Vay Miklós ő Excellentiájának mihamarább megküldeni sziveskedjék.[e]
Kelt Pozsonyban, November 26kán 1847.
[1] magyar
[2] Gróf
[3] Csak az aláírás saját kezű.
[a] Pálffy Móric gróf (1812‒1897) császári lovassági tábornok, császári és királyi kamarás.
[b] Pálffy Móric Széchenyi Istvánnak, Pozsony, 1847. november 24. MTA KIK Kt K 166/240. Közli: Czinege 2024b 263.
[c] Vay Miklós báró (1802‒1894) 1825-től Zemplén vármegye aljegyzője, majd főjegyzője, 1827-től első alispánja. A Tudós Társaság igazgatótanácsának tagja. A Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka (1840–1894). Borsod vármegye főispáni helytartója (1831–1843), a Királyi Tábla bárója (1832–1841), hétszemélynök (1841–1848). 1845-től helytartótanácsos. A Pesti Gyűlde tagja, 1846-ban részt vett a Konzervatív Párt alapító ülésén. 1846-ban alkancellár, 1848-ban a Hleytartótaács elnöke. 1852-ben halálra, majd 4 év börtönre ítélték, de amnesztiát kapott. 1860-ban főkancellár lett, később Borsod vármegye főispánja (1865–1867), koronaőr (1869–1894), a főrendiház alelnöke (1884–1888), majd elnöke (1888–1894).
[d] Az 1847. december 6-án Döbrentei Gábor elnöklete alatt tartott kisgyűlésen báró Eötvös Józsefet, Trefort Ágoston és Fényes Eleket nevezték ki az Akadémia részéről a bírálóbizottságba. MTA KIK KRKGY K 1400, közli: Akadémiai Értesítő 7. évf. (1847) 11. sz. 341.
[e] A levél címzettje: Toldy (Schedel) Ferenc (1805‒1875) irodalomtörténész, 1831–1835 a Magyar Tudós Társaság segédjegyzője és levéltárnoka, 1835 és 1861 között a Magyar Tudós Társaság, majd Akadémia titoknoka. A Kisfaludy Társaság igazgatója és másodelnöke (1841–1861). Vezetéknevét 1847-ben változtatta meg hivatalosan.
[f] A levél fogalmazványa: MTA KIK Kt K 166/239.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Toldy Ferencnek, Pozsony, 1847. november 26. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.