Széchényi Ferenc gróf iskoláit Sopronban, Nagyszombatban, majd a bécsi Theresianumban végezte. Bécsben találkozott a kor jeles régészeivel és érmeszakértőivel, az ő hatásukra kezdett műgyűjtéssel foglalkozni. 1776-tól bírói, majd közigazgatási hivatalokat töltött be. II. József reformköveteléseit először támogatta, de a császár abszolutista, németesítő és a rendi alkotmány megsemmisítésére törő politikája miatt 1787-ben lemondott hivataláról. Ezután beutazta Nyugat-Európát, Belgiumban és Angliában szerzett tapasztalatokat, a könyvtárakról és más kulturális alapintézményekről. 1790-tól, a rendi alkotmányosság helyreállítása után ismét kivatalokat vállalt; a közéletből 1812-ben, az újabb abszolitista fordulat idején vonult vissza.
Széchényi Ferenc az 1770-es évektől kezdve tudatosan gyűjtötte a Magyarországra vonatkozó nyomtatványokat, kéziratokat, térképeket, érméket. 1802. november 25-én keltezésű alapítólevéllel a nemzetnek ajándékozta ezt a gazdag magángyűjteményt, amit a Magyar nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár alapításának tekintünk. Az adományozást 1807-ben törvénybe foglalták, kimondva: Széchényi gróf “a magyar nemzet használatára” átadott adományaival “egy fölállítandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta”.
