Széchenyi előbb katonaként a napóleoni háborúk során, majd érdeklődését követve beutazta Dél- és Nyugat-Európa jelentős részét. Utazásai során mutatkozott meg először szellemi nyitottsága és rugalmassága, amely későbbi működését oly sokrétűvé tette. Első utazása Angliába vezetett 1815 őszén. Az angol társasági szokások és a politikai kultúra mellett a technikai modernizáció vívmányai gyakorolták rá a legnagyobb hatást az ott töltött három hónapban. Az első angliai utat a következő két évtizedben még öt további követte. A szigetországban szerzett tapasztalatok Széchenyi életművén, sőt mindennapi életén és személyes környezetén is szembetűnő nyomokat hagytak. Az angol alkotmányos berendezkedésre politikai ideálként tekintett. Gyakorlati tevékenységének jó része rendelkezett valamilyen angol kapcsolattal.
1829-ben Csehországot, Németországot és Hollandiát járta be. A fejlettebb mezőgazdaságról és polgárosultabb társadalomról szerzett tapasztalatait folyamatosan a magyarországi viszonyokkal vetette össze, s az összehasonlítás ritkán töltötte el büszkeséggel.
Itáliát katonaként is, utazóként is alaposan megismerte. Lenyűgözték a félsziget tájai, történelmi és kulturális emlékei. Vallásosságának személyes jellegűvé válása leginkább itáliai élményeihez köthető.
Franciaországban a kultúra értékei és a gazdaság teljesítményei mellett a franciákból sugárzó, tettrekészséggel párosuló nemzeti büszkeség ragadta meg követendő példaként.
1818-19-ben Széchenyi tudományos érdeklődéstől és irodalmi élményektől inspirált hosszú utazáson bejárta az Égei tenger vidékét, az oszmán birodalom görög és kisázsiai tartományait. A hanyatló oszmán uralom alatt élő népek elmaradottságából, civilizációs stagnálásából figyelmeztetést olvasott ki: hazájának a nyugat-európai modernizációs mintákat kell követnie.