A szlavóniai német családból származó Liebenberg a pesti egyetemen szerzett bölcsészdoktori címet, majd 1798-ban a Széchényi-család szolgálatába állt: 1809-ig a legkisebb fiú, István nevelőjeként, házitanítójaként, 1809-től saját titkáraként alkalmazta Széchényi Ferenc. 1814-től lett Széchenyi István csokonyai birtokának a felügyelője, később pedig összes birtokainak jószágigazgatója. A széles műveltséggel rendelkező Lunkányi Jánoshoz annak haláláig bizalmi viszony fűzte. Ő a gazdasági-pénzügyi háttér biztosítása mellett sokáig az erkölcsi orientáló szerepet is betöltötte a könnyelmű fiatal katonatiszt mellett. Széchenyi segítségével Lunkányi 1830 magyar nemességet kapott, német nevét ekkor magyarosította. Széchenyi élete végéig sűrű levelezést folytatott vele: őhozzá íródott a legnagyobb számú fennmaradt levél.